Keresztyén, vagy keresztény?

A keresztyén szó alapja a görög krisztianosz, ami Krisztus követőjét, tanítványát jelenti. A görög szó a szláv nyelveken keresztül került a magyarba. Ezért a szláv krisztyán először kirisztyán, majd keresztyén lett.

A magyar nyelvben nagyon sokáig a keresztyén szót használta mindenki még a reformáció után is. Nem volt felekezeti különbség a szóhasználatban. Pázmány is a keresztyént használta, de Káldi György 1626-ban kiadott első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítása is ezt a szót használta. A keresztyén szó használatának helyességét egyébként még az 1967-ben kiadott katolikus fordítású Biblia magyarázata is helyesnek tartja, amikor azt írja, hogy a keresztyén szó jelentése „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve”.

 

Látható, hogy az 1626-ban készült katolikus bibliafordítás címlapján még a keresztyén szó szerepel, majd az 1782-es kiadásban már a keresztény szóhasználat jelenik meg

 

Hogy megjelent a keresztény változat, azt „természetesen” a hitvitáknak köszönhetjük. Katolikus papok kezdték el használni a 18. században, azzal a teológiailag helytelen indokkal. hogy az igazi egyház elnevezése a kereszt szóból ered. A római és görög katolikus egyházak papjai aztán lassan ezt a formát kezdték használni, míg a két nagy (református és evangélikus) protestáns egyház maradt (vagy sokan használják) a keresztyén változatnál.

Tekintettel arra, hogy Magyarország lakosságának döntő többsége katolikus, a MTA helyesírási szótára a keresztény szót tekinti hivatalosnak, de engedi, így nem tekinti helytelennek az eredeti szóhasználatot. tegyük hozzá, hogy az Akadémia a szóhasználatot nem teológiai szempontok szerint vizsgálja.

A magyar nyelv egyébként az egyetlen, amelyik ugyanazt a kifejezést kétféle szóhasználattal beszéli.

 

Ez a bejegyzés az egyhaz.blog.hu blogon megjelent bejegyzés alapján készült.